a rövid utat nem irígylem,
tudom, szerencse ha kísért, mire véljem, s nem jó
húst kapni ingyen.
Apró falatok a számban tanítottak éhezni,
tüske taníttatta vélem a takarót,
s el tudom választani a gonoszt
és a jóakarót.
Hadd el, Uram, ne törődj ezzel,
hogy kíméljen az eső meg a fagy,
az úton félrelökdösnek a rajkók, lábam között elgurítják
a követ, szabad,
mindent szabad. Valami alak
állított be hozzám tegnap,
befogta a szememet és kilopta a számból a szavakat.
Felkap
a szél, olyan könnyű és sovány vagyok, Uram,
kóc az ingem, de megvagyok így,
mert csontjaimat melengetik kíméletes kezek
s az éjszaka beborít.
Igen, igen, én tudom, hogy ez a te választásod jele,
a nyelvem alatt tartom igéidet,
kezem összeszorul már, mint az állatok karma,
szívem jéghideg,
de nézd, neked tartogatom hosszú ereimet
melyek, mint a kötél, nyakamban lógnak,
Uram, fogadd el függelékeim,
s adj erőt a messze haladónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése