úgy fénylenek a levelek,
mióta megtudtam, adósa
vagyok mindenkinek.
Neked is fű és neked is levél.
És neked is, gyatra gyom.
Megitattál, megetettél,
s levél sár, árny-alom.
Neked is föld. És neked is színek.
Részeim voltatok,
mégis, egyszerre veszitek
vissza, ami vagyok.
Törlesztgethetném máshogy is,
vénperc percentesen.
De félek, egyenkint elfogy és
semmim sem leszen.
Ezért nem verset írok itt,
de adóslevelet
romló testemről, amit
nekem hitelezett
egy árnyék, kiről csak azt tudom,
hogy fény, fű és levél,
s kinek meghalni tartozom
már az életemért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése