felserkenését csodálta a Hajnal.
A ház körül tüsténkedett serényen
és fejni ment - sajtárral a kezében.
Az álmos Nap még alig volt kelőben, -
már tésztát dagasztott a tekenőben.
S mikor kisült, friss, vekni kenyeret
(kezéhez nevelődött régi késsel)
ünnepi áhítattal felszegett; hogy
e szertartásról szintén "ne késs el",
erről üres hasam rendelkezett, -
s egy illatos, meleg kenyér-karéjjal
s csuporba öntött, édes kecsketejjel -
ó, lesz-e még részem ily pompás ízben,
mint ott?! - fenségesen bereggeliztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése