ági élet,
csöppnyi társam
vagy nekem –
mely szivünkben
lángol, éget,
közös az a
szerelem.
Fára röppensz,
fűre szállasz,
jegyesed a
föld s a lég;
átnyilalló
áram: vár az
olthatatlan
messzeség.
Dallal hívod
a hajnali,
a tűz-istent,
a Napot;
s ha elfárad,
daloddal is
pihenteted,
altatod.
Könnyű néked,
halhatatlan!
Szíved mindent
befogad.
Testvérem vagy,
örök dallam,
hadd bízzam rád
magamat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése