Kassák Lajos: Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és 

Megsüvegelik, 

Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt 

s megenyhült már a szél is s a rügyek 

kisarjadtak. 

Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek 

Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget 

S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.  

Én is emlékszem rá, mint az egykori 

Játszótársra 

S ti is útszéli csavargók és mesteremberek 

Akik hű követői vagytok valamennyien 

A nincstelenségben, az útban és az igazságban  

Igen, igen, az Ő árnya is visszhangja 

vagyunk mi 

s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát 

mindennapi kenyerünkben s vizünkben 

dicsérjük, 

hogy vérünkből való s meghalt értünk 

a kereszten.