mindig teljesen ismeretlen.
Tudom, hogy miközben olvasom,
megint örökre elfelejtem.
Háttérben szülőfalum temploma,
harangozó volt ott dédapám.
Várom, hogy a kötelet meghúzza,
velem van ezen az éjszakán.
Szavakat firkálok a szűz hóba,
elütöm az időt kondulásig.
Egyetlen álmot váltok valóra,
és arcomra fagyos szél zuhan.
Aki jégből van, csak az nem fázik.
A mélységből kiáltok hozzád, Uram…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése