mikor kövérek a meleg gerezdek,
egy vénleánynál lenni nagy ebéden,
hűs úriházban, hol ragyogva reszket
a tiszta ing a kötélen, a spárgán,
s a kút körül csibék csipognak árván.
De mint családtag a körünkbe lenne
egy kisleány is, aki csöndben enne.
A cukrozott, dús pástétom-halomba
két szép, kövér galambnak húsa volna.
Hármasban innánk feketénket, aztán
asztalkendőnket összehajtogatván
megnéznénk, hogy nő a káposzta, hagyma.
A vénleány gyorsan magunkra hagyna.
Mi összeértetnénk vadul piros szánk,
piros pipacsok vágynának mihozzánk.
Vecsernyekor pedig már önfeledten
állnánk a kertben, egybeforrva ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése