kimonó selyme tapintása, szénfekete hajad omlása,
mikor este fésülöd hajad.
Japán tenger zúgása, párája, vihara,
kikötő zsongása, japánok s idegenek piaci zsivaja,
új idők fülembe szűrődő nyelve, hadarása.
Alázat közé beszűrődő nyugat a kelet világában.
Vonz a fehér bőr és a mindent megadó szolgai alázat.
Gésának születtél, japán Butterfly.
Szép vagy, mint a cseresznyefa ága, virága
Bőröd fehérsége vonz, s kimonódon alszom el,
míg fel nem ébreszt a hajnal varázsa.
Elmegyek, mert szólít a parancs s a kötelesség,
szólít hazám Amerika, s a hitvesnek szóló hűség.
Visszatérek majd, nem tudom mire. Várj rám.
Idők, percek, órák, évek… Várok még , csak még egy évet…
Kínzó percek, gyötrelmes órák, gyilkos évek, mire vársz ?
Az idő lesz gyilkosod és a várakozás…
A gyermeked szereted, csak ő van már neked, csak egyre vársz még:
Jön-e Pinkerton, ki megadja neked a kegyelemdöfést.
Nem kell sokáig várnod, Pillangóasszony.
Idegen hatalom, idegen hajókon, visszatér asszonyával.
Ő a törvényes, de szülni nem tud férjének, elvenné gyermeked, pénzt ígér érte.
Lelked sebe felszakad, könnyed tengerbe apad, Cso-cso-szan.
Hű embered nincsen, szolgád pénzt s titoktartást kér, hiszi, segít néked.
Óh, a naiv jószág, azt gondolja, jóság, mit tesz,
de vele megöl egy asszonyt, ki hűséggel várt éveket.
Fiad a hajón fenn, idegen zászló alatt új világba hajózik.
Időd megrövidült, a cseresznye virága elvirágzott,
s Te önkezeddel vágtad el élted fonalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése