te a fiatalabb… ültök egymás mellett
a konyhában és társalogtok, nosztalgiáztok,
vagy éppen arra emlékeztek, amikor a részeg
orosz katona magából kivetkőzve, harsány káromkodások
közepette barisnyákat keresett, és ti az ágy alatt
a rémülettől elcsigázva reszkettetek,
falhoz lapulva vészeltétek át a borzalmakat,
csodával határos módon nem esett bántódásotok.
Anyám a szókimondó, a közlékeny,
te a visszahúzódó, a zárkózott… két különböző világ,
két másképpen
formált lélek… anyám beszél, te inkább
hallgatsz, de minden szavát elraktározod
valahová mélyre…
Anyám gyönyörűen varr, neked is felújítja
a ruhatárad: csipkegallért illeszt a blúzok nyakára,
a megunt hosszú ujjú ruhákból rövid ujjúakat varázsol…
jár a varrógép pedálja, te közben főzöl és azon töprengsz,
hogy zserbót vagy almáspitét süssél hétvégére.
Nincs mindig egyetértés köztetek, de soha nem hangoskodtok,
nem engeditek, hogy elfajuljanak a nézeteltérések, tapintatosan
kezelitek egymás személyiségét, illegális érzelem-határátlépést
nem követtek el…
Nővérek vagytok, együtt mentek vásárolni vagy a templomba,
hasonló kosztümben, hasonló kalap a fejeteken,
hasonló testtartással és hasonló apró lépésekkel…
Anyám szeméből a szomorúság a tiedbe költözött,
s most ott pulzál a hűvös csillagok között…
Ültök a mennyei lugasban, örök nyárban,
tükröződik képmásotok hullámzó elmúlásban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése