azt mondtad, nincs étvágyad nélkülem.
Minden volt mozdulatod úgy üzen,
hogy minduntalan megállok szívednél.
Nélküled hiába korog a gyomrom,
fordul számban s elakad a falat;
ahogy elmentél, minden úgy maradt,
csak várlak, s rá kell a magányra szoknom.
Bár mindhiába, az órámra nézek,
oly messze mentél, sose érsz haza,
indulok hozzád, a sötét maga
vezet, amíg csöndes karodba érek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése