valamit az életben,
a kitérdesedett mackónadrágot,
a nyáron is hordott kopott
magas szárú cipőt.
A komfort nélküli szoba konyhát,
nyóckeres identitást.
Bár én nem szégyelltem semmit.
Az olcsó kategóriájú luxus panelt
az ötödiken, apám több szintes házát,
aki elhagyott minket.
Intézetis életemet, bár eminens diák voltam.
Anyám betegségét, rokonaimat
akik nem törődtek velünk.
Vallás nélküli vallásomat, amit magamra öltöttem.
Bár én nem szégyelltem semmit.
Volt aki nem szégyellt engem, lenyúlt
értem és nevemen szólított.
Egy olyan nevet adott amit a világ
teremtése előtt megálmodott nekem.
Bár Ő nem szégyellt senkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése