Börzsönyi Erika: Hajnalban ébreszt

Szép cicám ma hajnalban ismét úgy 

ébresztett, hogy ráutaló magatartás 

keretében trambulinnak használta 

szegény öreg, megfáradt testemet. 

Még aludtam volna, a paplan alól 

kisandítva sejtettem, hogy eléggé 

korán lehet, az égen nem látszott 

még derengeni a Nap fénye sem. 

De a beste lelke nem adta fel, úgy 

ugrabugrált rajtam, mint 

akinek az élete múlna az én 

ébredésemen. Fél hatkor feladtam, 

hogy eljátsszam: nem vettem észre 

semmit sem, bundás kis társam 

hívására kimásztam az ágyból és 

a konyha felé vettem utamat. 

Ő jóllakott, most elégedetten 

nyúlik el az ágyamon, én felébredtem, 

versbe írtam a reggelünket, lásd, cicám, 

minden napnak, minden ébredésnek 

megvan az értelme. Jó reggelt!