Bereti Gábor: Didergés vagyunk

A rend üres szívében 

szemem riadva széttekint; 

reményünk mások kezében, súgom, 

s hangom fénnyel, s árnnyal int. 

Csupán didergés vagyunk, 

vézna, fuldokló, tört szavak, 

vérző csillagunk földben ragyog és 

elveszünk, ha így marad.