sebesülékeny testem, mint a gyík
a vaksi élek előtt áthasít.
Megrendülnek, ahogy hozzájuk érek.
A világ széthull. Idegek kötése
a bomló hangulat elvének enged,
elhagyva a legádázabb szerelmet,
a feszes kapcsolatok gúzsát. És e
nagy romlás kése szívembe hasít.
Gyűjtögetem a kezembe a békét,
a széjjelhullott évek törmelékét,
az összetört kancsók szilánkjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése