Édes anyanyelvem,
Hol születtél?
Hol szívtad ízeid, színeid?
Csadamély-zengésű zenéjét friss, fürge szavaknak?
Néha vihar vagy! Néha parázsló tűzvész! Kikelet!
Néha meg telt ég s rajtad csillagmiriádok ragyognak.
Harmat vagy néha; pár furcsa virágon könny vagy és illat vagy! S nyáron
Madárdal. Halk patakcsobogás. Szitakötők szárnya-danája.
Édes, távoli zümmögés. Vagy kiáltó dörgés. Vad indulatok vad
Villámló zuhatagja. Fák szava, szél szava, rétek imája.
Völgy ölelése. Kurjantás. Ének. Szeri-dal Hallali! Harci vezényszó!
Havasok nyögése. Cikkanó késhegy! Kőbalták izmos zuhanása.
Néha meg nádsíp. Hajlékony fűzág. Fűvek lágy selyme-simulása.
Bársony tilinkó vagy, őz-sírás, fekete lombú vadonban.
Néha meg kard vagy!
S kit megsebesítesz, örökké érzi hűs pengéd élét.
Bárhol barangol, idegen földön; utakon, tájan, országhatáron –
Visszasír téged! És visszaérez, mimt anyját a gyermek,
Kirabolt sír a holtat, esküjét a lélek…
Szeretlek, édes anyanyelvem!
Igék, alanyok, lobogó hajú jelzők!
Bő teli-zengés, remegés, sejtés, leányszemű álom.
Férfi-erő! csillag, gyöngy, forró, diadalmas asszonyi alázat.
Mert te vigasztalsz, lelkesítsz, áldasz.
S rajtad keresztül hallom, szólni az Istent! És szeretek mindent,
Mit kifejez csodadús-ölű árnyad,
Fényed, muzsikád, dallamod, hangzatod hajlékony s kemény vonala.
Szeretem azt, ki téged beszél! Ott csüngök az ajkán.
Kiben vérré válasz és más szívek rétjét öntözöd bő folyamoddal.
Játszom veled. Simogatlak. S mint piros cseresznyét
Szedegetlek rímed kosarába. Imádkozom rajtad.
Tisztellek. Ízlellek. Kortyollak halálos korttyal.
Belőled kötözök szárnyakat a földre,
Hogy közelebb jusson az éghez…
Mindenkit szeretek, akik értenek. Halkan mondanak téged.
Kik testvéreim a szóban, szavaidban!
Mint ámuló gyermek, állok előttük,
Kerekre-nyíló, csodálkozó, nagy teli-szemekkel.
Kik úgy jönnek le a dombról, viharos hegyekről, jönnek a rétről, mezőkről,
Mint hatalmas szálfák! Rengetegek orgonálnak szívükben.
Vállukon szerszám, kezükben kakukkfű, hajukban csillag,
Amiket ide áldoznak és szétszórnak közöttünk;
S mind, mind téged, anyanyelvemet beszélik.
Ujjongok velük, kik teveled indulnak, hódítni világot!
Hogy naggyá tegyenek, idők s emberek felett, örökre. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése