komolysággal, a patakban egy kocsi lóval, a patájával
fröcskölte szét a vizet. Ezüst, kékség és zöld a legmagasabb
halk extázisban. A szép emlékezete: hogy létezik
és hirtelen fordul elő.
Mellette egy halastó az oly sűrű sárga vízililiomok
még zárt bimbóival, hogy fenntartanák a gondolataiba merült
angyal léptét.
A nézésemben ott volt azoknak az öregsége, akik
ezt a rétet valaha látták, azoké, akik valaha megfestették.
Ők, a régi halottak hatoltak belém, az én szememmel néztek
és egy pillanatig éltek.
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése